*Niall szemszöge*
Hallottam a bögre csörrenését a padlómon de nem érdekelt.Borzasztóan fájt hogy így látom Elt.Minden pillanatban arra készülök hogy elkapjam,ha elájulna.Amikor megkérdezte hogy álmodta csak ezt az egészet,legszívesebben igent mondtam volna,de tudtam hogy nem tehetem.Nekem kellett közölnöm vele hogy nem csak álmodott és ez is fájt.
El szaporán kezdett levegőért kapkodni,arca megint elsápadt és vártam hogy sírjon de nem tette.Leültem az ágya szélére és csak néztem.Tudom ilyenkor nyugtatni kéne az embert de nem értettem mi folyik itt nem sírt csak ült ott hófehér arccal alig lélegezve.
-El....-szólítottam meg barátnőmet,de az egyik fülén ki a másikon be.A szeme se rebbent elég ijesztő volt,nem tudtam mit tegyek.Mellkasa szabálytalanul és rettentő gyorsan mozgott fel és le.
"El"szólítottam megint de válaszul lehunyta a szemét és a légzései lelassultak.....leálltak.
-Basszus!!-Mondtam halkan.
Gyorsan odahúzódtam hozzá a puha arcát a kezembe vettem és szólongattam.
-El nyisd ki a szemed!!!EL!!-nem használt semmit ugyanúgy mozdulatlanul feküdt ott.Ébresztgettem,semmi.Semmi nem használ.Aztán megcsókoltam.Bárcsak olyan lenne mint a mesékben hogy egy csók mindenből kigyógyít de ez a valóság.A csókomra nem reagált.
-EL NYISD KI A SZEMEID AZ ISTEN SZERELMÉRE!NEM ADHATOD FEL!
Rögtön felkaptam az ágyról és rohantam vele ki a kocsimhoz.Nem érdekel ki lát,hány fotó készül vagy hogy miben vagyok.Egyedül Ő érdekel és a biztonsága.
Beléptem a kórházba kezemben az ájult barátnőmmel.Azonnal ordítani kezdtem hogy jöjjön már egy orvos.
Az orvosok aggodalommal telve jöttek oda hozzám.
-Mi történt?-Kérdezte és megfogta barátnőm homlokát.Mért a homlokát fogdossa?Segítsen már neki élet veszélyben van!
-Nem tudom,nem érdekelnek a kérdései csak az hogy most azonnal segítsen neki.Nem lélegzik!
-Jólvan nyugodjon meg uram,még ver a szíve.-jah még igen de ha ennyit dumálsz a végére már nem fog-Hány perce van ilyen állapotban?
-Nem sok rögtön ide rohantam vele.
Az orvos intett hogy hozzanak egy ágyat.Rátették Elt,majd behúztál egy szobába.Én is indultam be a szobába de az orvos megállított.
-Maga nem!-és becsapta maga mögött az ajtót.Még jól leordítani a fejét sem volt időm,hogy bent van a barátnőm és igen is bemegyek már el is tűnt.
Tehát leültem várakoztam.Borzasztó dolgokat hallottam odabentről amiket nem akartam és amik elvették a reményemet.
Nem,nem adhatja fel!Nem szabad!Erős lány rengeteg mindent kibírt már.Mért pont most adná fel?Képes lenne itt hagyni?Nem tudok nélküle létezni.A francba is szükségem van erre a lányra.Talán túl sok dologgal kellett megküzdenie és belefáradt.Talán nem is olyan erős mint azt hittem.NEM!Nem Niall nem gondolsz ilyenre.
-Szia!
Gondolataimat egy nővér zavarta meg aki a felém jött ki.Nem,nem,nem jöhet felém ilyen levert arccal ilyen szomorúsággal a tekintetben.Mivan ő a közöljükarosszhírtéstegyüktönkreegyemberéletét nővér vagy mi?
-Hogy van a barátnőm?
-Szóval a barátnőd.Nem tudom én csak meg akartalak nyugtatni.-Oh szóval ő a nyugtatós nővér.
-Köszönöm de semmi olyat nem tud mondani amitől megnyugodnék,kivéve egyet.
-Megértem.
Azzal eltávozott.Legalább ma megkönnyítettem a munkáját.
A várakozás irtózatos volt legalább egy óráig tartott.Mikor végre az a doktor jött ki az ajtón,szomorúan.Ne szivassanak ezek engem.Én felálltam amikor megláttam őt az ajtóban.
-Uram!-majd egy kis hatás szünet,persze ez szükséges.
-A barátnője-nyögje már ki-rendben lesz csak rengeteget kell pihennie.
A világon senki nem tudja elképzelni mekkora kő esett le a szívemről akkor,max azok akik már átélték ezt.
Hatalmas mosoly ült az arcomon és akár milyen fura is megöleltem a doktort.
-Köszönöm.-mondtam halkan.
-Ez a munkám.De jó lenne ha egy ideig kerülné a veszekedést és nem lenne ideges.-Na ez vajon sikerülni fog?Most az apjára gondoltam és Harryre hisz ők még ezt az egészet nem beszélték meg.
-Bemehetek?
-Igen de alszik.
Rábólintottam és indultam befelé.Egy nővér volt bent de rögtön kiment amikor bementem és leültem El mellé a székre.Megfogtam a kezét amin egy infúziós cső volt.Néztem a gyönyörű arcát,megpusziltam a homlokát és beszélni kezdtem.
-El sem tudom képzelni hogy mi lenne velem nélküled.-Csend honolt és ez jó volt,senki sem zavart,semmi zaj csak ő meg én.
-Én sem...-pár másodperc múlva hallottam meg a hangját és ránéztem.Meglepődtem hogy ébren volt és hallotta amit mondok neki.Az arcán egy kisebb mosoly ült és hangja is kába volt.
-Niall figyelj én..-Kezdett bele mondókájába.
-Te most nem beszélsz és aludsz rendben?-Rámosolyogtam.Hallottam hogy nehezére esik beszélni szóval inkább hagytam.Ő csak bólintott egyet és letette a párnára a fejét.
******
Egész éjszakát ott töltöttem mellette aztán a doki mondta hogy stabil és haza mehetünk.Így is lett.
Nagy örömmel és már aktívan rontott be a házba.
-Jó végre itt!
-Csak egy napid nem voltál itt.
-Na csönd.Sokkal kellemesebb mint egy kórházban.-Nézett rám szúrós tekintettel de a mosoly ott bujkált az arcán.
-Ezt bóknak veszem.-Mondtam neki majd leültünk a kanapéra.Szembefordultam vele.
-El kell mennem egy kicsit majd jövök.-Értelmetlenül nézett rám.
-Öhhm aha most jövök ki a kórházból erre lelépsz?Érdekes..Banda ügy?
-Pontosan.
-Akkor rendben.-Belegyezett hogy elmenjek igazából kicsit hazudtam neki,nem banda ügy de örülni fog neki.Mondtam neki hogy később megbeszéljük mikor haza értem.
-Szia!
Gondolataimat egy nővér zavarta meg aki a felém jött ki.Nem,nem,nem jöhet felém ilyen levert arccal ilyen szomorúsággal a tekintetben.Mivan ő a közöljükarosszhírtéstegyüktönkreegyemberéletét nővér vagy mi?
-Hogy van a barátnőm?
-Szóval a barátnőd.Nem tudom én csak meg akartalak nyugtatni.-Oh szóval ő a nyugtatós nővér.
-Köszönöm de semmi olyat nem tud mondani amitől megnyugodnék,kivéve egyet.
-Megértem.
Azzal eltávozott.Legalább ma megkönnyítettem a munkáját.
A várakozás irtózatos volt legalább egy óráig tartott.Mikor végre az a doktor jött ki az ajtón,szomorúan.Ne szivassanak ezek engem.Én felálltam amikor megláttam őt az ajtóban.
-Uram!-majd egy kis hatás szünet,persze ez szükséges.
-A barátnője-nyögje már ki-rendben lesz csak rengeteget kell pihennie.
A világon senki nem tudja elképzelni mekkora kő esett le a szívemről akkor,max azok akik már átélték ezt.
Hatalmas mosoly ült az arcomon és akár milyen fura is megöleltem a doktort.
-Köszönöm.-mondtam halkan.
-Ez a munkám.De jó lenne ha egy ideig kerülné a veszekedést és nem lenne ideges.-Na ez vajon sikerülni fog?Most az apjára gondoltam és Harryre hisz ők még ezt az egészet nem beszélték meg.
-Bemehetek?
-Igen de alszik.
Rábólintottam és indultam befelé.Egy nővér volt bent de rögtön kiment amikor bementem és leültem El mellé a székre.Megfogtam a kezét amin egy infúziós cső volt.Néztem a gyönyörű arcát,megpusziltam a homlokát és beszélni kezdtem.
-El sem tudom képzelni hogy mi lenne velem nélküled.-Csend honolt és ez jó volt,senki sem zavart,semmi zaj csak ő meg én.
-Én sem...-pár másodperc múlva hallottam meg a hangját és ránéztem.Meglepődtem hogy ébren volt és hallotta amit mondok neki.Az arcán egy kisebb mosoly ült és hangja is kába volt.
-Niall figyelj én..-Kezdett bele mondókájába.
-Te most nem beszélsz és aludsz rendben?-Rámosolyogtam.Hallottam hogy nehezére esik beszélni szóval inkább hagytam.Ő csak bólintott egyet és letette a párnára a fejét.
******
Egész éjszakát ott töltöttem mellette aztán a doki mondta hogy stabil és haza mehetünk.Így is lett.
Nagy örömmel és már aktívan rontott be a házba.
-Jó végre itt!
-Csak egy napid nem voltál itt.
-Na csönd.Sokkal kellemesebb mint egy kórházban.-Nézett rám szúrós tekintettel de a mosoly ott bujkált az arcán.
-Ezt bóknak veszem.-Mondtam neki majd leültünk a kanapéra.Szembefordultam vele.
-El kell mennem egy kicsit majd jövök.-Értelmetlenül nézett rám.
-Öhhm aha most jövök ki a kórházból erre lelépsz?Érdekes..Banda ügy?
-Pontosan.
-Akkor rendben.-Belegyezett hogy elmenjek igazából kicsit hazudtam neki,nem banda ügy de örülni fog neki.Mondtam neki hogy később megbeszéljük mikor haza értem.
*El szemszöge*
Niall csak úgy elment,furcsálltam de mind egy is örültem hogy túléltem ezt az egészet.Volt hogy arra gondoltam feladom de ezt nem akartam elmondani Niallnek.Apropó vallomások,most jöhet egy beszélgetés az én drága barátnőmmel.Mentem a telefonomért és már tárcsáztam is.Elég sok minden volt amit el kell neki mondanom.
-Szia csajszi!Mizujs?Rég beszéltünk hiányzol.-Alig vette fel de már szóhoz sem juthatok.Persze nekem is nagyon hiányzik de fontos dolgokat kell elmondanom.
-Szia,te is nekem és most ülj le valami kényelmes helyre mert beszélni fogunk.
-Mi rosszat tettem már megint?-Kérdezi unottan a telefonban,jellemző.
-Semmit a történtekről kell beszélnünk.
-Mik történtek?
-Na akkor elkezdem.Volt egy buli ahol csó..csókolóztam Harryvel de teljesen be voltam állva ...szóval igen.
-Te lekaptad Harryt?
-Ő engem de lényegében igen.
-És ez mért baj hát megcsókolt tudod mennyit adnék én azért a csókért.
-Számos oka van.Először is azt se tudta ki ő annyira részeg volt,másodszor Niall.
-Mi van Niallel?-Aggódott,mi miért aggódik?
Akkor beugrott amit mondott kb. egy hónapja.Hát persze tetszik neki Niall.Azért viselkedett ilyen furán velem mikor elmondtam neki hogy Niall mennyire törődik velem.Egyszer mikor bementem fürödni utána arra jöttem ki hogy Niall és Emily beszélnek.Mielőtt bementem Emily tök vidám volt miután kijöttem levert volt és bánatos.Talán Niall mondott neki valamit.Most törjem össze hogy semmi esélye Niallnél mert mi járunk és...
-Hey El?Élsz még vagy csak magamhoz beszélek?-Felkaptam a fejem.
-Ja persze itt vagyok.
-Mi van Niallel?És Harryvel jártok talán?
-Ami azt illeti igen.-Elhalkultam.
-GRATULÁLOK!-tört ki nagy örömében.
-Na várj szerintem nem fogsz,Niallel járok nem Harryvel.
-Oh....-Mintha megsértődött volna,de hát én nem tehetek róla hogy szeretek valakit.
-Mi a többi hír?-Tért át más témára,szóval igen fájt neki tudtam.
Elmondtam neki hogy anya meghalt nem láthatom többé,a kórházas dolgot is hogy majdnem feladtam,ekkor kaptam egy kis lebaszást de mind1.Úgy negyed óráig beszéltünk majd letettük.
Most hogy anya nincs mi lett az én nővéremmel?Hiszen ő vele élt.Ültem és ilyeneken gondolkodtam
Kedves drága egyetlenem végre hazafáradt 7 órakor.Köszöntünk és láttam hogy egy rohadt nagy dobozt tart a kezében.
-Figyi hazahoztad az egész stúdiót vagy mi az ott a kezedben?-Szegeztem le neki egy kérdést.
-Nem.-Nevetett-Igazából nem a bandával voltam,hanem...
-Niall Horan maga megejtette az első hazugságot!Hagyj halljam a magyarázatot.-Mérges voltam rá hogy hazudott mi oka lenne rá?
-Hanem ha nem vágnál a szavamba talán örülnél is.
-Hazudtál nekem hogy örülnék és mond már el mi az a bazi nagy doboz.-Mutattam a kezében lévő dobozra.
-Azért hazudtam hogy nehogy lebukjak.-Öhh aha ezt félre is érthettem volna.-Hoztam neked valamit.-Átnyújtotta nekem azt a nagy dobozt!O szóval kapok egy stúdiót mennyire akartam már.
-Mi ez?
-Bontsd ki!-Mondta nekem.-Most!
-Nyugi,nyugi.Mintha valaki élete múlna rajta ha most nem nyitom ki.
-Igazából lehet hogy..
-Mivan?
-Csak csináld!
Kinyitottam és életem legaranyosabb,legtüneményesebb dolga tárult elém.
-Istenem ez egy cica?
-Hát nagyon remélem mivel én azt kértem az eladótól.
-Fogd be.-Nevettem a viccén.Közben felemeltem a cicust.Juuj még egy kis masnija is van.Imádnivaló volt a legédesebb teremtés amit csak láttam.
-Remélem tetszik!-Mosolygott rám édesen.
-IMÁDOM.-Ugrottam a nyakába persze vigyázva a kis Daisyre,elég hirtelen döntés volt.Niall megölelt miközben a hátamat simogatta.
-De...-Szomorodtam el.
-Majd együtt takarítunk utána.-Kacsintott rám,ez édes volt tőle.Lett egy cicám yeeah!
-Mi lesz a neve?-Érdeklődött míg én ölembe tettem a cicát,az én cicám és simogattam.
-Én Daisyre gondoltam.
-Öööö..-Igen éreztem hogy nem fogja elnyerni a tetszését.
