4.rész

-Háát...nem hagyjuk,semmi kérsz valamit enni?-Valamiért nagyon bántotta ez az egész biztos nem volt túl büszke rá,de akkor is tudnom kell kivel élek együtt.
-Niall!Azt mondtam őszintén.-Indult volna a konyhába de én karjánál fogva visszahúztam.
-Elizabeth!-Kiabálta a nevem mire én megijedtem.
-Nem kell róla tudnod!-Mondta agresszívan és idegesen.Ezúttal már ő markolta meg a karom és szorította erősen.Szememet és lelkemet félelem töltötte el.Nem igazán bíztam benne.Igen tudom megmentett de akkor is nagyon furcsa számomra.
-Niall ,ez fáj!-Mondtam halkan lehajtott fejjel.
-N..ne haragudj.-Válaszolta már nyugodtan és halkan. Elengedte a kezem mire én hátrébb léptem.
Niall kéz nyoma ott maradt kezemen.Simogatni kezdtem és már készültem kimenni mire:
-Ne..kérlek ne félj tőlem..én..én csak.-makogta össze vissza.
E mondat hallatán pár könycsepp végig gördült arcomon.
-El kérlek...ne csináld ezt.-mondta szomorúan és közelebb lépett hozzám.
-Ne..kérlek....ne gyere közelebb.-válaszoltam remegve.
Erre én ki viharzottam és fel mentem a szobába.Össze kuporodtam az ágyon és sírtam.Nagyon meg ijedtem Niall agresszív viselkedésétől.
Nem tudom meddig lehettem úgy,ott és abban a helyzetemben de rémísztő volt az egész helyzet.Én nem akartam feldühíteni csak kérdeztem tőle valamit erre ő letámadott.És mi lesz ha ennél messzebbre megy?Nagyon instabil el kéne mennem innen,nem maradhatok itt.Nem kockáztathatom az épségem.Oké Niall elég kedves fiú már amikor.Mert vannak olyan pillanatok amikor elsötétül a tekintete és elkezdek félni tőle,de amúgy tényleg rendes,de nem tudom mi van vele..Értem én hogy védi a lányokat,na de akkor mért szorított olyan erősen?
Egy kis idő elteltével kopogtak az ajtómon.Gondoltam ki az.
-Szia El,beengedsz?-De meglepetésemre nem Niall volt az hanem Emily.
Erőt vettem magamon és felkeltem az ágyról.Megnéztem magam a tükörbe,a szemem ki volt sírva a hajam kócos volt.Letöröltem a könny cseppeket amennyire tudtam,megigazítottam a hajam és ajtót nyitottam a barátnőmnek.
-Szia!-Villantottam egy ilyen 'jól vagyok' mosolyt,de belül még sírtam.
Emily közelebb lépett és jó szorosan megölelt.Az ajtóban láttam Azt a személyt akit most nem akartam.Ott volt és szomorú tekintettel nézett rám.Én pedig dühvel néztem szemeibe.De amikor Emily szólt neki akkor persze mosoly ült az arcán.Ebben az EGYBEN hasonlítunk,mindketten jól tudunk ál mosolyogni.Emily leült az ágyra,Niall meg végre kisétált a szobából és becsukta maga mögött az ajtót.
-Úgy  hiányzol El.Amióta itt vagy alig találkozunk.-Kezét végig simította a karomon.
-Sajnálom,tudom.Kell egy kis idő hogy alkalmazkodjak Niallhez.-Forgattam meg szemeim.
-Mi a baj?Bánt téged? Mert akkor azonnal gyere innen el.-Igazából nem bánt vagyis csak szavakkal és most ezzel a falhoz szorítással.Nem akartam elmondani Emilynek,mert nem akartam hogy aggódjon értem.Az ő családjánál se lenne olyan jó helyem mivel Emilyéknek nincs nagy házuk és szűkösen lennénk.Itt legalább van egy kis magánéletem.
-Nem dehogyis!Jól vagyok itt hidd el!
-Jó bízom benned.De nekem most mennem kell bocsi.Szia.-Még az ágyon megölelt.
-Szia!Kikísérjelek?
-Nem,kitalálok köszi.-Már ki is lépett a szobából.
Én ültem az ágyon felhúztam a térdeim és gondolkodtam.Majd később Niall lépett be az ajtón.
-Kopp kopp.-Kopogott a nyitott ajtón.Ránéztem majd el.
-Menj innen!-Nem voltam halk sem meggyőző.
-Ez az én házam szerintem bejöhetek.-Leült az ágy szélére én pedig arrébb húzódtam tőle.
-Mit akarsz?-Próbáltam nem rá nézni mert haragudtam rá.Ha bocsánatot kér én..én....
-Bocsánatot kérni.-Na tessék itt van,még a gondolataimat sem tudtam befejezni miatta.
Ránéztem és láttam hogy lehajtva tartja a fejét.
-Igen?-Vártam hogy bocsánatot kérjen.
-Igen,szóval bocsánatot kérek a viselkedésemért.Nem akartam ezt tenni.-Miután ezt elmondta,nagy levegőt vettem és beszélni kezdtem.
-Niall te érted mit csinálsz?Mert én nem.-Niall furcsán nézett rám ezért folytattam,láttam hogy nem értette.
-Tök kedves,aranyos fiú lennél,meg vagy is.De ha szóba jön a múltad vagy hogy valaki bánt egy lányt te,te dühös leszel és olyat teszel amit "józanul' soha nem tennél.-Niall csak hallgatta beszédemet és gondolkozott.Látszott rajta hogy nem mer szólni.
-Sajnálom amit veled csináltam.-Megfogta a kezem,de én elhúztam tőle.
-Tudom,tudom hogy sajnálod.De mindig ezt csinálod.Csinálsz valami rosszat vagy leüvöltöd a fejem és utána meg bocsánatot kérsz.Én ezt nem értem.
Niall kifújta a mellkasában lévő levegőt.
-Tudom de amikor valaki felhozza a múltam akkor nem tudom irányítani a tetteim,mert fáj, és nagyon bánom amit a múltamban tettem.-Megint megpróbálkozott megfogni a kezem,és most hagytam neki.
-Félsz tőlem?-Szinte suttogta.
-Nem,de nem nagyon nem értelek.Tudod mit az lenne a legjobb ha most...ha most elmennék innen.
Fogalmam sem volt hogy hova akarok menni de nem akartam zavarni Niallt.
-Mi?? Mivan?Miért?Te nem mehetsz el!Hova mennél?El te felfogtad mit akarsz csinálni?-Niall rögtön felkapta a fejét és aggódni kezdett.Ha én csinálni akarok valami hülyeséget egyből elkezd aggódni.
-Nem tudom csak elmegyek és ne keress légyszíves.-Elővettem a bőröndöm és pakoltam.
-Nehogy elmenj!Mért mennél el?Miattam?Meg tudok változni csak kérlek maradj!!-Odajött hozzám és megakadályozta hogy pakoljak.
-Mért ne ?Legalább nem lógok a nyakadon.-Elvette a kezét én pedig tovább pakoltam.
-Mert szeretnék rád vigyázni.
Egy pillanatra megálltam.Majd megráztam a fejem,összehúztam a bőröndöt és elindultam lefelé.A lépcsőnél megálltam és felemeltem.Niall jött mellettem.
-Hagyjad.-Kivette a kezemből a bőröndöt és lehozta nekem a lépcsőn.Csalódott és szomorú volt a hangja.De mért ordít le és mért szorít meg ha azt akarja hogy maradjak.
A lépcső alján vissza adta nekem a bőröndöt.
-Köszönöm.-Halkan beszéltem.Feszült volt a légkör.
Niall kinyitotta nekem az ajtót és még egy utolsó baráti jó tanácsot mondott nekem.
-Vigyázz magadra!Tudod a számon és akármikor visszajöhetsz.-Féltően nézett szemeimbe én pedig bólintottam egyet.
-Itt egy kis pénz.-Pénzt nyújtott át nekem ,ami nem volt olyan kevés.
-Nem kell,köszönöm.
-Amit tettem az után ez a legkevesebb.-Belenyomta a markomba a pénzt.
-Niall ez rengeteg.
-Épp elég szállásra meg kajára.De ha esetleg elköltenéd,mondtam az ajtóm előtted mindig nyitva van.
-Köszönöm.-Nem tudtam mit mondani csak egy köszönömöt,de most nem éreztem elégnek.
Kiléptem az ajtón majd elindultam a nagy világba.Nem tudtam merre megyek csak mentem,egyedül akartam lenni.Valahonnan ki kellett derítenem Niall múltját,de nem most.Ha nem lesz más hely akkor vissza megyek hozzá.Eleredt az eső.Én pedig letelepedtem egy helyre ahol csak egy kicsit ért az eső.Ráültem a bőröndömre és tisztára egy filmben éreztem magam.De a filmek vége happy end.Az enyém mikor lesz az.
Ültem ott és vártam hogy elálljon az eső.Amikor egy fekete alakot láttam felém rohanni.A másik pillanatban már elmarkolta a táskámat.Én egy kis ideig utána futottam.
-Héj ne a TÁSKÁM!!Valaki állítsa meg!!!
Kiraboltak leültem és zokogtam és akkor jutott eszembe hogy oda tettem Niall pénzét.Olyan ideges lettem hogy beleütöttem egyet a falba.Csak én lehetek ilyen szerencsétlen.A kezem szerintem eltört bár csak vérzik de nagyon fáj.Azon töprengtem hogy a fenébe fogom vissza fizetni neki a pénzt.Sírtam és sírtam,számomra most az idő megállt.Nem figyeltem semmire,de a járókelők biztos hülyének néztek.Itt csövezek az utcán.
Egyszer figyelmemet egy nagy fekete autó ragadta el.De utána elnéztem mert nem történt semmi csak a megállt.
Akkor figyeltem fel ismét mikor egy alakot láttam előttem.Nem nagyon láttam homályos volt,mert a szememet ellepték a könnyek.Egyre közelebb jött hozzám ,majd ott állt előttem egy lehelletnyi távolságra.El kezdtem felfelé nézni.Niall állt ott előttem.Mi?Hogy talált rám és mért jött ide hozzám.Felnéztem rá ő pedig elszomorodott.Felsegített.Megöleltem ,mert nagyon örültem neki.

Szükségem volt most a segítségére.És hogy mondom el neki hogy elveszettem a pénzét.
Miután elengedtem megszólalt.
-Miért sírsz?És mért véres a kezed?-Vizsgálta meg a kezemet.
-El kell mondanom valamit.
-Jó de ne itt.Kérlek gyere velem haza.-Megfogta a kezem és elhúzott a kocsijáig.Kinyitotta nekem az ajtót én pedig beültem az anyós ülésre.Niall elindította a kocsit.Elindultunk hozzá.Az úton gondolkodtam hogy kéne neki elmondanom a pénzes ügyet.
Ott voltunk Niallnél a szívem egyre gyorsabban vert.Nem akartam hogy kidobjon innen emiatt.Nagyon sok pénz volt és én elvesztettem.Jó Niall nem 'szegény' de akkor is a pénz az pénz.
Egyenesen a nappaliba mentünk.Leültettet egy fotelba majd elment a mosdóba.
2 perccel később ilyen kötéssel a kezében jött vissza.
-Mutasd a kezed!-Lépett hozzám.
Odanyújtottam neki a kezem.Az arca hogy is mondjam eltorzult vagyis rosszallóan nézte.
-Mit csináltál??-Közben kötötte be a kezemet.
-Mondtam hogy el kell mondanom valamit.
Befejezte a kötést majd elvágta az anyag végét egy ollóval.Majd leült elém a kanapéra.Én pedig belekezdtem a vallomásba.
-Szóval amíg ott ültem várva hogy elálljon az eső,valaki felém rohant és elragadta a táskám.Én-én próbáltam megállítani de nem tudtam.Sajnálom.-Lehajtottam fejem.
-És mért tőlem kérsz bocsánatot emiatt?
Egy nagyot nyeltem és beszéltem.
-Be...a táskámba volt a pénzed.-Félénken beszéltem.-Mind,én sajnálom.Visszafizetem csak adj egy kis időt.
-Mi?Dehogy fizeted vissza.Legszívesebben megverném azt aki ki mert rabolni.De nem fizeted vissza,nem megyek tönkre.
-De Niall!Te olyan sok mindent tettél már értem én meg nem viszonoztam még sehogy.-Végig a szemeibe néztem.
-Elég nekem hogy itt vagy.-Felállt odajött hozzám,én szintén felálltam és megölelt.Valahogy mindig jó érzéssel töltött el ha ölelt.Olyankor biztonságban voltam és tudom hogy ott senki sem tud bántani.Niall érős és vigyáz rám tényleg jobb lenne ha ott maradnék nála.Az ölelése olyan meleg volt és kellemes.Ahhoz képest hogy milyen keménynek mutatja magát ,bár az is.De az ölelése meglepően gyengéd.

Bogixx