2.rész

Hátul feküdtem.Hallottam hátulról hogy Emily és Niall beszélgetnek valamit.De a hallásom sem volt már a régi.Úgy érzem ez után minden megváltozott.Ott feküdtem mind egy sebesült vad,ki tudja mi lesz velem.A tükörben láttam Niall dühös arcát,ami csak az utat figyelte.Nem tudtam mért volt dühös,de erőm se volt megkérdezni tőle,úgy hogy inkább ráhagytam.
Végre Niall leparkolt a kocsival.Nagy barnás épületet láttam,nem tudtam pontosan megmondani milyen volt,mivel sötét volt,vak sötét.Hallottam jobb oldalról egy ajtó nyílást.És egy szép szemű szőke srác állt előttem és kezét felém nyújtotta.Felültem,megfogtam karját.Bőre sima volt és tökéletes.Felhúzott ,kisegített a kocsiból.
Besétáltunk gyorsan a kórházba.Vagyis én alig tudtam menni mivel a lábamba is kaptam pár rúgást,meg persze annyira rettegtem mindentől..Szóval csak segítséggel mentem.Belekapaszkodtam Niall vállába.Becammogtunk így hárman a kórházba.A bejárattal szemben megtaláltuk a recepciót,és rögtön odamentünk. A nő elég furán nézett ránk mintha sajnálna.Kis vékony visszafogott hangján nyögött ki végre valamit.
-Ö..Jó estét mi történt?Megverte?-Nézett a fiatal nő Niallre.
-Tessék?Dehogy nem én voltam hanem egy szemét.-Lepődött meg Niall és mire a szemét részhez ért arca elsötétült.
-Oh értem és mi lett azzal a 'szeméttel'?-Kérdően néztem rá.Hu de ráért beszélni.Nem vette észre hogy ömlik az orromból a vér?
-Bevertem neki egyet.-Rántotta meg a vállát Niall.A nő nevetett(?)
-Mit tegyünk a kisasszonyért?-Nézett ezúttal rám.
-Nem tudom.,fáj az arcom a lábam és a tüdőm.-Magyaráztam neki a helyzetet.A nő megfogta a karom és húzott.Niall és Emily követtek minket.Bevittek egy szobába.
-Most feküdjön le.-Intett a nő az ágyra.-Szólok egy doktornak,megvizsgálja,fertőtleníti és amelyik sebet kell azt majd beköti.
-Értem.Köszönöm.-Teljesítettem kérését és lefeküdtem az ágyra.Emily állt az ágy előtt.Niall pedig csendben mögötte.Beszélni akartam Niallel.
-Emily kimennél kicsit?
Emily felkapta a fejét és távozott a szobából.Niall közelebb lépett,mintha tudná hogy mondani akarok valamit.
-Igen?-Ült le az ágy mellé.
-Szóval csak annyi...hogy mért segítettél?-Néztem tenger kék szemeibe.
-Ezt hogy érted?
-Hát tudod, amikor ott vert az apám és te odajöttél úgy hogy nem is ismersz.Miért?-A végére elhalkult a hangom.
-Ha egy lány bajban van, akkor én segítek.Főleg ha egy ilyen mocsok üti őt.
-Szóval te védelmezed a lányokat?Ez egy hobbi?-Mosolyodtam el mire ő is mosolygott.
Először Niall sötétnek tűnt.Olyan rossznak,nem tudom miért,lehet hogy csak a helyzet miatt.Most már kezd egyre kedvesebbnek tűnni.De amikor szóba ejtem ezt a verős témát,arca sötétté válik.Elég ingatag típus.
-Mondhatjuk.Csak egyszerűen nem bírom elviselni hogy ha egy lányt bántanak.
Próbáltam megérteni miért,miért védi ennyire a lányokat,de nem tudtam rájönni.
Bejött az orvos az ajtón.Arcom láttán egy kicsit meglepődött.Niall kiment a szobából.
Az orvos közelebb lépett hozzám és alaposan megvizsgálta az arcom.
-Mi történt?-Kérdezte, miközben olvasta az orvosi lapjait.
-Nem akarok róla beszélni.-Hajtottam le fejem, és piszkálni kezdtem a paplant.
-Rendben ,akkor most fertőtlenítem a sebeket, a karján is van?
-Igen.-Mutattam rá egy nagy sebre a kezemen.
Azt is bekötötte és fertőtlenítette.Kötéssekkel feküdtem az ágyon.A kezembe adott a doktor egy tükröt.Megnéztem az arcom és nagyon csúnya volt.Szinte már szégyelltem magam.Nem akartam így elmenni bárhova,és azt sem akartam hogy valaki így lásson.Borzasztó volt.
-Most beküldöm a barátait.-Intett az orvos az ajtóra.
-Köszönöm.
Az ajtón Niall lépett be.Emilyt nem találtam sehol.Niall ismét leült a székre az ágyam mellé.
-Emily?-Néztem felé.
-Elment egy autómatához enni valamit.
-Hüm.Jó neki legalább ő tudd enni valamit.-Nyeltem egy nagyot.Egy falatot sem ment volna le a torkomon.
-Úgy látom a sebek 1 héten át túl gyógyulóak.Úgy hogy lecsukhatjuk azt a szemetet.-Fogta meg az arcom Niall miközben sebeimet nézegette.Az arcomon a sebeket még nem kötötték be ,csak az orromba volt zsepi.
-Tudod...öhm.-Néztem le félénken.
-Mi te nem akarod őt lecsukatni?-Felemelte hangját,szinte már kiabált.Megijedtem,szívem kalimpálni kezdett.
-Nem.-Szóltam halkan hozzá.
Niall erőszakosan felállt és erővel beleütött az éjjeliszekrénybe,egem pedig egy hideg érzés járt át.
-Mért nem?-Üvöltött,én pedig elkezdtem sírni.
-Basszus.Ne sírj én-én nem akartam kiabálni.-Lépett oda és meg akarta simogatni az arcom de én elhúzódtam tőle.
Niall arrébb nézett és szomorú volt.Nem értettem viselkedését.Tudtam hogy valami történt vele a múltban amiért így viselkedik.De mi?Ki kellett derítenem.
Ismét odaült mellém.
-Niall,köszönöm hogy megmentettél.De...ennyi köszönöm már nincs szükségem rád.
-Mi?-Nézett rám furcsálóan.
-Igen,ennyi volt.Nagyon hálás vagyok,valahogy majd megpróbálom meghálálni de most menj el.
-Te normális vagy?Még is ezek után hova akarsz menni?Hol akarsz lakni?Hahó nincs lakásod.
Teljesen igaza volt mindenbe.
-Megoldom.-Lenéztem a kezeimre amiket idegesen mozgattam.
-Azt mondtad meghálálod valahogy.Háláld meg úgy hogy eljössz hozzám lakni míg nem találsz valami lakást.-Nézett rám szinte kérlelő szemekkel.
-Jó.Emily is jöhet?
-Neki sincs háza?-Nézett rám kérdően.
-De,de csak pár napig amíg lenyugszom.Kérlek.-Halk voltam,hangom még mindig remegett kicsit.
-Rendben.
Belépett Emily az ajtón.
-El!Jobban vagy már?Aludnod kéne egy kicsit nem?-Jött oda hozzám,kezében egy csokival.
-Nem bírnék,rémálmaim lennének.-Ránéztem Niallre miközben ezt mondtam.Pislantott egyet,majd szép szemeivel lenézett a padlóra.
-Oh...-Éreztem hangjában a sajnálatot.
-Figyi Emily.-Álltam fel az ágyból.
-Hey-hey nem kéne felkelned.-Jött közelebb a szőke srác és leültetett az ágyra.
-Jobban vagyok már.-Azért is felálltam.Nem tudom miért ellenkeztem vele.De amikor ellenkeztem vele vagy feleseltem vele,mérges volt és szemei elsötétültek.
-Szóval Niallnél laknék,felajánlotta.Ott lennél velem pár napot?
-Persze.Jó ötlet ez?-Nézett rám ,majd tekintete Niallre fordult.
-Nem tudom,majd meglátjuk.De csak addig maradok ott míg nem találok valamit házat.-Magyarázkodtam.
Később az orvos lépett be.
-Megnéztem a vizsgálatokat.Nem szenvedett belső károsodást ha akar már ma haza is mehet.
Ezzel ki a lendülettel ki is lépett az ajtón.Felkeltem,fogtam a bőröndöm és elindultam,Emily jött mellettem.Niall hátra maradt.
-Te nem jössz?
-Nem akarsz bent maradni?-Védelmezett,de nem kellett volna.
-Nem.Azt mondták haza mehetek,nem kell úgy viselkedni mint egy anya.-Néztem az előttem álló srácra.
-Egyszer majd megérted mért viselkedek így.-Nézett fel rám.
Elnéztem,majd megráztam fejem és tovább indultam.
Kimentünk az ajtón.Már hajnalodott.Körübelül úgy 3 óra lehetett.Oda mentünk Niall kocsijához.Megvártuk míg kinyitja és betettem a bőröndöm a kocsijába.
Beszálltunk mind ketten hátulra,Niall előre.És elindultunk.Sötét volt az út,nem láttam semmit csak azt a kis utat amit a kocsi fényszórója megvilágított.Ha én vezettem volna,biztos eltévedtünk volna.De valamiért bíztam a sofőrünkben,talán azért mert megmentett.Nagy csend volt.Senki sem szólt.Belenéztem a tükörbe és a srác szemében egy könnycseppet véltem felfedezni.Na jó ki kell derítenem mi történt vele a múltban.

Bogixx