2013. május 9., csütörtök

4.rész

-Háát...nem hagyjuk,semmi kérsz valamit enni?-Valamiért nagyon bántotta ez az egész biztos nem volt túl büszke rá,de akkor is tudnom kell kivel élek együtt.
-Niall!Azt mondtam őszintén.-Indult volna a konyhába de én karjánál fogva visszahúztam.
-Elizabeth!-Kiabálta a nevem mire én megijedtem.
-Nem kell róla tudnod!-Mondta agresszívan és idegesen.Ezúttal már ő markolta meg a karom és szorította erősen.Szememet és lelkemet félelem töltötte el.Nem igazán bíztam benne.Igen tudom megmentett de akkor is nagyon furcsa számomra.
-Niall ,ez fáj!-Mondtam halkan lehajtott fejjel.
-N..ne haragudj.-Válaszolta már nyugodtan és halkan. Elengedte a kezem mire én hátrébb léptem.
Niall kéz nyoma ott maradt kezemen.Simogatni kezdtem és már készültem kimenni mire:
-Ne..kérlek ne félj tőlem..én..én csak.-makogta össze vissza.
E mondat hallatán pár könycsepp végig gördült arcomon.
-El kérlek...ne csináld ezt.-mondta szomorúan és közelebb lépett hozzám.
-Ne..kérlek....ne gyere közelebb.-válaszoltam remegve.
Erre én ki viharzottam és fel mentem a szobába.Össze kuporodtam az ágyon és sírtam.Nagyon meg ijedtem Niall agresszív viselkedésétől.
Nem tudom meddig lehettem úgy,ott és abban a helyzetemben de rémísztő volt az egész helyzet.Én nem akartam feldühíteni csak kérdeztem tőle valamit erre ő letámadott.És mi lesz ha ennél messzebbre megy?Nagyon instabil el kéne mennem innen,nem maradhatok itt.Nem kockáztathatom az épségem.Oké Niall elég kedves fiú már amikor.Mert vannak olyan pillanatok amikor elsötétül a tekintete és elkezdek félni tőle,de amúgy tényleg rendes,de nem tudom mi van vele..Értem én hogy védi a lányokat,na de akkor mért szorított olyan erősen?
Egy kis idő elteltével kopogtak az ajtómon.Gondoltam ki az.
-Szia El,beengedsz?-De meglepetésemre nem Niall volt az hanem Emily.
Erőt vettem magamon és felkeltem az ágyról.Megnéztem magam a tükörbe,a szemem ki volt sírva a hajam kócos volt.Letöröltem a könny cseppeket amennyire tudtam,megigazítottam a hajam és ajtót nyitottam a barátnőmnek.
-Szia!-Villantottam egy ilyen 'jól vagyok' mosolyt,de belül még sírtam.
Emily közelebb lépett és jó szorosan megölelt.Az ajtóban láttam Azt a személyt akit most nem akartam.Ott volt és szomorú tekintettel nézett rám.Én pedig dühvel néztem szemeibe.De amikor Emily szólt neki akkor persze mosoly ült az arcán.Ebben az EGYBEN hasonlítunk,mindketten jól tudunk ál mosolyogni.Emily leült az ágyra,Niall meg végre kisétált a szobából és becsukta maga mögött az ajtót.
-Úgy  hiányzol El.Amióta itt vagy alig találkozunk.-Kezét végig simította a karomon.
-Sajnálom,tudom.Kell egy kis idő hogy alkalmazkodjak Niallhez.-Forgattam meg szemeim.
-Mi a baj?Bánt téged? Mert akkor azonnal gyere innen el.-Igazából nem bánt vagyis csak szavakkal és most ezzel a falhoz szorítással.Nem akartam elmondani Emilynek,mert nem akartam hogy aggódjon értem.Az ő családjánál se lenne olyan jó helyem mivel Emilyéknek nincs nagy házuk és szűkösen lennénk.Itt legalább van egy kis magánéletem.
-Nem dehogyis!Jól vagyok itt hidd el!
-Jó bízom benned.De nekem most mennem kell bocsi.Szia.-Még az ágyon megölelt.
-Szia!Kikísérjelek?
-Nem,kitalálok köszi.-Már ki is lépett a szobából.
Én ültem az ágyon felhúztam a térdeim és gondolkodtam.Majd később Niall lépett be az ajtón.
-Kopp kopp.-Kopogott a nyitott ajtón.Ránéztem majd el.
-Menj innen!-Nem voltam halk sem meggyőző.
-Ez az én házam szerintem bejöhetek.-Leült az ágy szélére én pedig arrébb húzódtam tőle.
-Mit akarsz?-Próbáltam nem rá nézni mert haragudtam rá.Ha bocsánatot kér én..én....
-Bocsánatot kérni.-Na tessék itt van,még a gondolataimat sem tudtam befejezni miatta.
Ránéztem és láttam hogy lehajtva tartja a fejét.
-Igen?-Vártam hogy bocsánatot kérjen.
-Igen,szóval bocsánatot kérek a viselkedésemért.Nem akartam ezt tenni.-Miután ezt elmondta,nagy levegőt vettem és beszélni kezdtem.
-Niall te érted mit csinálsz?Mert én nem.-Niall furcsán nézett rám ezért folytattam,láttam hogy nem értette.
-Tök kedves,aranyos fiú lennél,meg vagy is.De ha szóba jön a múltad vagy hogy valaki bánt egy lányt te,te dühös leszel és olyat teszel amit "józanul' soha nem tennél.-Niall csak hallgatta beszédemet és gondolkozott.Látszott rajta hogy nem mer szólni.
-Sajnálom amit veled csináltam.-Megfogta a kezem,de én elhúztam tőle.
-Tudom,tudom hogy sajnálod.De mindig ezt csinálod.Csinálsz valami rosszat vagy leüvöltöd a fejem és utána meg bocsánatot kérsz.Én ezt nem értem.
Niall kifújta a mellkasában lévő levegőt.
-Tudom de amikor valaki felhozza a múltam akkor nem tudom irányítani a tetteim,mert fáj, és nagyon bánom amit a múltamban tettem.-Megint megpróbálkozott megfogni a kezem,és most hagytam neki.
-Félsz tőlem?-Szinte suttogta.
-Nem,de nem nagyon nem értelek.Tudod mit az lenne a legjobb ha most...ha most elmennék innen.
Fogalmam sem volt hogy hova akarok menni de nem akartam zavarni Niallt.
-Mi?? Mivan?Miért?Te nem mehetsz el!Hova mennél?El te felfogtad mit akarsz csinálni?-Niall rögtön felkapta a fejét és aggódni kezdett.Ha én csinálni akarok valami hülyeséget egyből elkezd aggódni.
-Nem tudom csak elmegyek és ne keress légyszíves.-Elővettem a bőröndöm és pakoltam.
-Nehogy elmenj!Mért mennél el?Miattam?Meg tudok változni csak kérlek maradj!!-Odajött hozzám és megakadályozta hogy pakoljak.
-Mért ne ?Legalább nem lógok a nyakadon.-Elvette a kezét én pedig tovább pakoltam.
-Mert szeretnék rád vigyázni.
Egy pillanatra megálltam.Majd megráztam a fejem,összehúztam a bőröndöt és elindultam lefelé.A lépcsőnél megálltam és felemeltem.Niall jött mellettem.
-Hagyjad.-Kivette a kezemből a bőröndöt és lehozta nekem a lépcsőn.Csalódott és szomorú volt a hangja.De mért ordít le és mért szorít meg ha azt akarja hogy maradjak.
A lépcső alján vissza adta nekem a bőröndöt.
-Köszönöm.-Halkan beszéltem.Feszült volt a légkör.
Niall kinyitotta nekem az ajtót és még egy utolsó baráti jó tanácsot mondott nekem.
-Vigyázz magadra!Tudod a számon és akármikor visszajöhetsz.-Féltően nézett szemeimbe én pedig bólintottam egyet.
-Itt egy kis pénz.-Pénzt nyújtott át nekem ,ami nem volt olyan kevés.
-Nem kell,köszönöm.
-Amit tettem az után ez a legkevesebb.-Belenyomta a markomba a pénzt.
-Niall ez rengeteg.
-Épp elég szállásra meg kajára.De ha esetleg elköltenéd,mondtam az ajtóm előtted mindig nyitva van.
-Köszönöm.-Nem tudtam mit mondani csak egy köszönömöt,de most nem éreztem elégnek.
Kiléptem az ajtón majd elindultam a nagy világba.Nem tudtam merre megyek csak mentem,egyedül akartam lenni.Valahonnan ki kellett derítenem Niall múltját,de nem most.Ha nem lesz más hely akkor vissza megyek hozzá.Eleredt az eső.Én pedig letelepedtem egy helyre ahol csak egy kicsit ért az eső.Ráültem a bőröndömre és tisztára egy filmben éreztem magam.De a filmek vége happy end.Az enyém mikor lesz az.
Ültem ott és vártam hogy elálljon az eső.Amikor egy fekete alakot láttam felém rohanni.A másik pillanatban már elmarkolta a táskámat.Én egy kis ideig utána futottam.
-Héj ne a TÁSKÁM!!Valaki állítsa meg!!!
Kiraboltak leültem és zokogtam és akkor jutott eszembe hogy oda tettem Niall pénzét.Olyan ideges lettem hogy beleütöttem egyet a falba.Csak én lehetek ilyen szerencsétlen.A kezem szerintem eltört bár csak vérzik de nagyon fáj.Azon töprengtem hogy a fenébe fogom vissza fizetni neki a pénzt.Sírtam és sírtam,számomra most az idő megállt.Nem figyeltem semmire,de a járókelők biztos hülyének néztek.Itt csövezek az utcán.
Egyszer figyelmemet egy nagy fekete autó ragadta el.De utána elnéztem mert nem történt semmi csak a megállt.
Akkor figyeltem fel ismét mikor egy alakot láttam előttem.Nem nagyon láttam homályos volt,mert a szememet ellepték a könnyek.Egyre közelebb jött hozzám ,majd ott állt előttem egy lehelletnyi távolságra.El kezdtem felfelé nézni.Niall állt ott előttem.Mi?Hogy talált rám és mért jött ide hozzám.Felnéztem rá ő pedig elszomorodott.Felsegített.Megöleltem ,mert nagyon örültem neki.

Szükségem volt most a segítségére.És hogy mondom el neki hogy elveszettem a pénzét.

Miután elengedtem megszólalt.
-Miért sírsz?És mért véres a kezed?-Vizsgálta meg a kezemet.
-El kell mondanom valamit.
-Jó de ne itt.Kérlek gyere velem haza.-Megfogta a kezem és elhúzott a kocsijáig.Kinyitotta nekem az ajtót én pedig beültem az anyós ülésre.Niall elindította a kocsit.Elindultunk hozzá.Az úton gondolkodtam hogy kéne neki elmondanom a pénzes ügyet.
Ott voltunk Niallnél a szívem egyre gyorsabban vert.Nem akartam hogy kidobjon innen emiatt.Nagyon sok pénz volt és én elvesztettem.Jó Niall nem 'szegény' de akkor is a pénz az pénz.
Egyenesen a nappaliba mentünk.Leültettet egy fotelba majd elment a mosdóba.
2 perccel később ilyen kötéssel a kezében jött vissza.
-Mutasd a kezed!-Lépett hozzám.
Odanyújtottam neki a kezem.Az arca hogy is mondjam eltorzult vagyis rosszallóan nézte.
-Mit csináltál??-Közben kötötte be a kezemet.
-Mondtam hogy el kell mondanom valamit.
Befejezte a kötést majd elvágta az anyag végét egy ollóval.Majd leült elém a kanapéra.Én pedig belekezdtem a vallomásba.
-Szóval amíg ott ültem várva hogy elálljon az eső,valaki felém rohant és elragadta a táskám.Én-én próbáltam megállítani de nem tudtam.Sajnálom.-Lehajtottam fejem.
-És mért tőlem kérsz bocsánatot emiatt?
Egy nagyot nyeltem és beszéltem.
-Be...a táskámba volt a pénzed.-Félénken beszéltem.-Mind,én sajnálom.Visszafizetem csak adj egy kis időt.
-Mi?Dehogy fizeted vissza.Legszívesebben megverném azt aki ki mert rabolni.De nem fizeted vissza,nem megyek tönkre.
-De Niall!Te olyan sok mindent tettél már értem én meg nem viszonoztam még sehogy.-Végig a szemeibe néztem.
-Elég nekem hogy itt vagy.-Felállt odajött hozzám,én szintén felálltam és megölelt.Valahogy mindig jó érzéssel töltött el ha ölelt.Olyankor biztonságban voltam és tudom hogy ott senki sem tud bántani.Niall érős és vigyáz rám tényleg jobb lenne ha ott maradnék nála.Az ölelése olyan meleg volt és kellemes.Ahhoz képest hogy milyen keménynek mutatja magát ,bár az is.De az ölelése meglepően gyengéd.

Bogixx





2013. április 22., hétfő

3.rész~

Egész úton az járt a fejemben,hogy vajon miért gyűlt könny Niall szemébe.Egyszerűen nem tudtam rá jönni,hogy mi volt a múltjában.Oda értünk Niall házához...hatalmas volt.Ki szálltunk a kocsiból,kivettük a csomagtartóból a csomagokat. Niall segítette azokat vinni.Emilyvel követtük Niall-t a szobánkig.
-Nos,hát itt a szobátok.-Célzott az előttünk lévő helyiségre.
Ki nyitottuk az ajtót és egy közepesen nagy szobában találtuk magunkat.A szoba jobb felén volt egy két személyes ágy.Az előtt fel volt fúrva a falra egy tv. Az ágy bal oldalán volt egy kis éjjeli szekrény,azon pedig egy kis lámpa.Az ajtótól jobb oldalra volt egy szekrény,az ajtóval szemben pedig volt az ablak.Niall be hozta a csomagokat és le támasztotta őket a falhoz.
-Tetszik a szoba? -kérdezett minket mosolyogva a fiú.
-Persze,hogy tetszik-mosolyogtunk vissza.
Niall ezután körbe vezetett minket a házon.Meg mutatta a konyhát,fürdőt,vendégszobát stb-t.
Ezután Niall miközben készítette a kaját mi Emily-vel fel mentünk a szobába ki pakolni cuccaink.
Nagyba pakoljuk a cuccainkat mikor Emily meg szólal:
El...mondhatok valamit?-kérdezte.
-Ő..hát persze..nekem bármikor bármit..Nos mi lenne az?-kérdeztem mosolyogva.
-Ő..háát...ő..azthiszem..-dadogott.
-Nyögd már ki  bazdmeg-parancsoltam rá.
-AZT HISZEM TETSZIK NIALL-jelentette ki össze szorított szemmel,szájjal.
-Őőő...tetszik?-néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Igen...azthiszem nagyon-mondta-
-Hát...erre nem tudok mit mondani....-válaszoltam.
-Miért?  Talán neked is tetszik?-nézett rám fura pofával.
-Nem nekem nem tetszik.-jelentettem ki hirtelen.
-Oké..de..szerinted ..össze jönne velem?-nézett rám csillogó szemekkel.
-Szerintem igen...gyönyörű vagy meg minden.Csak nem nagyon ismer..-mondtam le biggyesztett szájjal.
-Igaz..na mindegy pakoljunk-mondta egy kicsit szomorúan.
***
Mikor végeztünk Niall be nyitott,hogy kész a kaja.
-Kész az ennivaló lányok-monda Niall mosolyogva.
-Oké megyünk is.Mosolyogtam egy nagyot Emily-re,amire ő csak egy szemforgatással reagált.
Le sétáltunk Niall után,ő már addigra meg terített.
-Niall....köszönjük-mosolyogtam rá.
-Szóra sem érdemes-mosolygott vissza mire ő elpirult.
Neki álltunk enni közben néha néha beszélgettünk.
-Én...jól laktam-jelentette ki piros pozsgás arccal Emily.
-Oké..El te is jóllaktál?-kérdezte Niall.
-Persze-mosolyogtam rá.
-Oké..akkor el mosogatok addig menjetek csak fel-mosolygott Niall.
-Nem..majd mi vagy legalább én el mosogatok-válaszoltam.
-De nem kell..meg tudom csinálni-mondta.
-De ennyivel tartozunk,befogadtál minket,főzöl nekünk.
-Nem..meg csinálom menjetek csak fel...ne vitatkozz-mondta Niall.
Erre én csak mosolyogtam és Emilyre néztem avval jeleztem,hogy menjünk fel.
Fel mentünk leültünk az ágyra elő vettem laptopom fel néztünk twitterre,facebookra.De nem volt semmi új.
-Én szerintem el megyek fürdeni.-mondtam Emilynek.
-Oké...-válaszolta a gépet bámulva-
Fogtam törülközöm és ki léptem az ajtón.
Niall-t ne láttam sehol de hirtelen fel bukkant és meg kérdezte hová tartok.
-Én csak fürdeni m..megyek-dadogtam.
-Ő..jólvan-mosolygott Niall-
Vissza mosolyogtam Niall-re el vörösödve ,és rohantam be a fürdőbe.Be zártam az ajtót,hogy még véletlenül se tudjon bejönni senki.Lassan el kezdtem vetkőzni,ki engedtem hajam a copfból és be szálltam a kádba.Folyattam magamra a jól eső forró vizet.Kb 10 percig lehettem bent a zuhanyban.Ki szálltam magamra csavartam a törülközőt oda lépegettem az ajtóhoz kinyitottam és mentem a szobánkhoz.Mikor be nyitottam láttam,hogy Emily és Niall beszélgetnek.
-Ő..hello..látom öltözni akarsz..akkor én..megyek is..-mondta a zavarban lévő srác.
-Hellookaaaa...-mondtam nagy mosollyal. Mi történt itt?
-Semmi..csak bejött hozzám,hogy nem-e unatkozom vagy valami.-válaszolta unalommal a tekintetén.
-Hát jólvan-mosolyogtam rá.
-Na el megyek fürdeni.-jelentette ki,és kiviharzott innen.
*3 nappal később*
Emilynek haza kellet mennie mivel igaz,az igazat mondta az anyjának de csak azt,hogy nyaralunk pár hetet Amerikába és azután haza megy.De nem ment volna haza hanem ott maradt volna velem.Szerintem ez butaság volt,hogy ott maradjon velem és bajba sodorja magát.Na mindegy szóval rosszul létet kell szimulálnia és úgy haza menni,hogy az anyja még véletlen se gyanakodjon arra,hogy el akart szökni.
Segítettem neki pakolni közben egy kis púdert is tettem fel arcára,hogy fal fehérnek látszódjon.Miután összepakoltunk le segítettem a cuccokat és haza ballagott mivel Niall-t sem engem sem láthatott meg.
***
Niall el ment kínai kajáért én addig vettem egy jó meleg fürdőt,hajat mostam stb. Ki szálltam meg törülköztem  fel öltöztem hajat szárítottam és ezzel pont végeztem mire Niall haza ért.:
-Meg hoztam a kaját.-kiabált fel hozzám a srác.
-Oké megyek.-kiabáltam vissza a fürdőből.
-Mit csinálsz te oda fent?.-kérdezte aggodalommal a hangjába.
-Csak fürödtem és fel öltöztem..-léptem ki a fürdőből.
-Oké..meg eszed ebből a kis papír 'tányér'-ból vagy ki tegyem rendes tányérra?-kérdezte-
-Meg eszem a papír tányérból-kuncogtam.
-Oké...-válaszolta.Elővett 2 villát és el kezdtük enni a finom kínait.
Miután meg ettük el rakodtunk magunk után.
-Van kedved filmet nézni?-kérdeztem.
-Aha..mint barátok..-mosolygott Niall.
-Hát persze.-mosolyogtam vissza.
*Fel mentünk az emeletre*
-Nos akkor mit akarsz nézni.?-kérdeztem.
-Nem tudom..mondjuk ..horror?...nem félsz igaz?-kérdezte.
-Nem félek..úgyhogy nyugodtan nézhetünk azt.-válaszoltam.
Niall elővett egy cd-t be rakta kezembe vettem a párnát és le huppantam az ágyra,Niall pedig mellém.
Ja azt el felejtettem mondani,hogy Niall csinált  pattogatott kukoricát.
***
Vége lett a filmnek utána el mentem futni.
-El megyek futni. mostanába sokat eszek..és nem kéne el baszni az alakom-mosolyogtam Niall-re.
-Oké..szia..-köszönt el.
Mikor elindultam láttam,hogy borús volt az ég de nem foglalkoztam vele,hisz egy kis nyári zápor nem árt senkinek. Futottam pár órája mikor egy kicsikét le álltam sétálni.Ekkor egy hatalmasat villámlott az ég fejembe hirtelen egy nyilaló fájdalom hasított,és ekkor egy kép jelent meg előttem.A kis gondolat képen Niall volt....és egy idősebb nő..akit vert egy férfi. Niall sírt..és közelebb lépett egy kicsit a nőhöz és a férfihoz de ekkor el múlt a pillanat kép.kb 5mp-ig tartott,setovább. Ekkor jutott az eszembe,hogy talán ez volt Niall múltja....nagyon ijesztő volt.Szóval gyorsan haza siettem.
Mikor haza értem vagyis ahol épp laktam le vettem cipőm és arcot mostam,hogy kicsit fel ébresszem magam .Niall jött be:
-Hé..valami baj van?-nézett rám.
-Nem nem...csak melegem van.-mosolyogtam rá.
-Oké..-ment ki.
Hát ez a kis kép nagyon meg viselt..vajon mit jelenthetett.Lehet a sebemnek köszönhetem ezt az egészet? ( o.o) nem értettem semmit...egyátalán miért láttam ezt?:... Erőt vettem magamon és le mentem Niall-hez...
-Szia..kérdezhetek valamit.?-kérdeztem rá idegesen.
-Ő..szia..igen..mi lenne az?-válaszolt.
-Nos...most mindenképp válaszolnod kell!-mondtam neki szigorúan.
-Mondjad-válaszolt .
-Az,hogy mikor futottam villámlott egyet és a fejembe egy nyilaló fájdalom hasított...és ekkor egy gondolat kép jelent meg előttem...Te voltál rajta...és egy nő akit ütött egy férfi...és te közelebb léptél..de ekkor el múlt a kép...Niall őszintén válaszolj..ez volt a múltad amiért a lányokat ennyire véded?-kérdeztem rá.
Ekkor Niall szeme fekete lett.
-Hát..................................
Fannixx

2013. április 20., szombat

2.rész



Hátul feküdtem.Hallottam hátulról hogy Emily és Niall beszélgetnek valamit.De a hallásom sem volt már a régi.Úgy érzem ez után minden megváltozott.Ott feküdtem mind egy sebesült vad,ki tudja mi lesz velem.A tükörben láttam Niall dühös arcát,ami csak az utat figyelte.Nem tudtam mért volt dühös,de erőm se volt megkérdezni tőle,úgy hogy inkább ráhagytam.
Végre Niall leparkolt a kocsival.Nagy barnás épületet láttam,nem tudtam pontosan megmondani milyen volt,mivel sötét volt,vak sötét.Hallottam jobb oldalról egy ajtó nyílást.És egy szép szemű szőke srác állt előttem és kezét felém nyújtotta.Felültem,megfogtam karját.Bőre sima volt és tökéletes.Felhúzott ,kisegített a kocsiból.
Besétáltunk gyorsan a kórházba.Vagyis én alig tudtam menni mivel a lábamba is kaptam pár rúgást,meg persze annyira rettegtem mindentől..Szóval csak segítséggel mentem.Belekapaszkodtam Niall vállába.Becammogtunk így hárman a kórházba.A bejárattal szemben megtaláltuk a recepciót,és rögtön odamentünk. A nő elég furán nézett ránk mintha sajnálna.Kis vékony visszafogott hangján nyögött ki végre valamit.
-Ö..Jó estét mi történt?Megverte?-Nézett a fiatal nő Niallre.
-Tessék?Dehogy nem én voltam hanem egy szemét.-Lepődött meg Niall és mire a szemét részhez ért arca elsötétült.
-Oh értem és mi lett azzal a 'szeméttel'?-Kérdően néztem rá.Hu de ráért beszélni.Nem vette észre hogy ömlik az orromból a vér?
-Bevertem neki egyet.-Rántotta meg a vállát Niall.A nő nevetett(?)
-Mit tegyünk a kisasszonyért?-Nézett ezúttal rám.
-Nem tudom.,fáj az arcom a lábam és a tüdőm.-Magyaráztam neki a helyzetet.A nő megfogta a karom és húzott.Niall és Emily követtek minket.Bevittek egy szobába.
-Most feküdjön le.-Intett a nő az ágyra.-Szólok egy doktornak,megvizsgálja,fertőtleníti és amelyik sebet kell azt majd beköti.
-Értem.Köszönöm.-Teljesítettem kérését és lefeküdtem az ágyra.Emily állt az ágy előtt.Niall pedig csendben mögötte.Beszélni akartam Niallel.
-Emily kimennél kicsit?
Emily felkapta a fejét és távozott a szobából.Niall közelebb lépett,mintha tudná hogy mondani akarok valamit.
-Igen?-Ült le az ágy mellé.
-Szóval csak annyi...hogy mért segítettél?-Néztem tenger kék szemeibe.
-Ezt hogy érted?
-Hát tudod, amikor ott vert az apám és te odajöttél úgy hogy nem is ismersz.Miért?-A végére elhalkult a hangom.
-Ha egy lány bajban van, akkor én segítek.Főleg ha egy ilyen mocsok üti őt.
-Szóval te védelmezed a lányokat?Ez egy hobbi?-Mosolyodtam el mire ő is mosolygott.
Először Niall sötétnek tűnt.Olyan rossznak,nem tudom miért,lehet hogy csak a helyzet miatt.Most már kezd egyre kedvesebbnek tűnni.De amikor szóba ejtem ezt a verős témát,arca sötétté válik.Elég ingatag típus.
-Mondhatjuk.Csak egyszerűen nem bírom elviselni hogy ha egy lányt bántanak.
Próbáltam megérteni miért,miért védi ennyire a lányokat,de nem tudtam rájönni.
Bejött az orvos az ajtón.Arcom láttán egy kicsit meglepődött.Niall kiment a szobából.
Az orvos közelebb lépett hozzám és alaposan megvizsgálta az arcom.
-Mi történt?-Kérdezte, miközben olvasta az orvosi lapjait.
-Nem akarok róla beszélni.-Hajtottam le fejem, és piszkálni kezdtem a paplant.
-Rendben ,akkor most fertőtlenítem a sebeket, a karján is van?
-Igen.-Mutattam rá egy nagy sebre a kezemen.
Azt is bekötötte és fertőtlenítette.Kötéssekkel feküdtem az ágyon.A kezembe adott a doktor egy tükröt.Megnéztem az arcom és nagyon csúnya volt.Szinte már szégyelltem magam.Nem akartam így elmenni bárhova,és azt sem akartam hogy valaki így lásson.Borzasztó volt.
-Most beküldöm a barátait.-Intett az orvos az ajtóra.
-Köszönöm.
Az ajtón Niall lépett be.Emilyt nem találtam sehol.Niall ismét leült a székre az ágyam mellé.
-Emily?-Néztem felé.
-Elment egy autómatához enni valamit.
-Hüm.Jó neki legalább ő tudd enni valamit.-Nyeltem egy nagyot.Egy falatot sem ment volna le a torkomon.
-Úgy látom a sebek 1 héten át túl gyógyulóak.Úgy hogy lecsukhatjuk azt a szemetet.-Fogta meg az arcom Niall miközben sebeimet nézegette.Az arcomon a sebeket még nem kötötték be ,csak az orromba volt zsepi.
-Tudod...öhm.-Néztem le félénken.
-Mi te nem akarod őt lecsukatni?-Felemelte hangját,szinte már kiabált.Megijedtem,szívem kalimpálni kezdett.
-Nem.-Szóltam halkan hozzá.
Niall erőszakosan felállt és erővel beleütött az éjjeliszekrénybe,egem pedig egy hideg érzés járt át.
-Mért nem?-Üvöltött,én pedig elkezdtem sírni.
-Basszus.Ne sírj én-én nem akartam kiabálni.-Lépett oda és meg akarta simogatni az arcom de én elhúzódtam tőle.
Niall arrébb nézett és szomorú volt.Nem értettem viselkedését.Tudtam hogy valami történt vele a múltban amiért így viselkedik.De mi?Ki kellett derítenem.
Ismét odaült mellém.
-Niall,köszönöm hogy megmentettél.De...ennyi köszönöm már nincs szükségem rád.
-Mi?-Nézett rám furcsálóan.
-Igen,ennyi volt.Nagyon hálás vagyok,valahogy majd megpróbálom meghálálni de most menj el.
-Te normális vagy?Még is ezek után hova akarsz menni?Hol akarsz lakni?Hahó nincs lakásod.
Teljesen igaza volt mindenbe.
-Megoldom.-Lenéztem a kezeimre amiket idegesen mozgattam.
-Azt mondtad meghálálod valahogy.Háláld meg úgy hogy eljössz hozzám lakni míg nem találsz valami lakást.-Nézett rám szinte kérlelő szemekkel.
-Jó.Emily is jöhet?
-Neki sincs háza?-Nézett rám kérdően.
-De,de csak pár napig amíg lenyugszom.Kérlek.-Halk voltam,hangom még mindig remegett kicsit.
-Rendben.
Belépett Emily az ajtón.
-El!Jobban vagy már?Aludnod kéne egy kicsit nem?-Jött oda hozzám,kezében egy csokival.
-Nem bírnék,rémálmaim lennének.-Ránéztem Niallre miközben ezt mondtam.Pislantott egyet,majd szép szemeivel lenézett a padlóra.
-Oh...-Éreztem hangjában a sajnálatot.
-Figyi Emily.-Álltam fel az ágyból.
-Hey-hey nem kéne felkelned.-Jött közelebb a szőke srác és leültetett az ágyra.
-Jobban vagyok már.-Azért is felálltam.Nem tudom miért ellenkeztem vele.De amikor ellenkeztem vele vagy feleseltem vele,mérges volt és szemei elsötétültek.
-Szóval Niallnél laknék,felajánlotta.Ott lennél velem pár napot?
-Persze.Jó ötlet ez?-Nézett rám ,majd tekintete Niallre fordult.
-Nem tudom,majd meglátjuk.De csak addig maradok ott míg nem találok valamit házat.-Magyarázkodtam.
Később az orvos lépett be.
-Megnéztem a vizsgálatokat.Nem szenvedett belső károsodást ha akar már ma haza is mehet.
Ezzel ki a lendülettel ki is lépett az ajtón.Felkeltem,fogtam a bőröndöm és elindultam,Emily jött mellettem.Niall hátra maradt.
-Te nem jössz?
-Nem akarsz bent maradni?-Védelmezett,de nem kellett volna.
-Nem.Azt mondták haza mehetek,nem kell úgy viselkedni mint egy anya.-Néztem az előttem álló srácra.
-Egyszer majd megérted mért viselkedek így.-Nézett fel rám.
Elnéztem,majd megráztam fejem és tovább indultam.
Kimentünk az ajtón.Már hajnalodott.Körübelül úgy 3 óra lehetett.Oda mentünk Niall kocsijához.Megvártuk míg kinyitja és betettem a bőröndöm a kocsijába.
Beszálltunk mind ketten hátulra,Niall előre.És elindultunk.Sötét volt az út,nem láttam semmit csak azt a kis utat amit a kocsi fényszórója megvilágított.Ha én vezettem volna,biztos eltévedtünk volna.De valamiért bíztam a sofőrünkben,talán azért mert megmentett.Nagy csend volt.Senki sem szólt.Belenéztem a tükörbe és a srác szemében egy könnycseppet véltem felfedezni.Na jó ki kell derítenem mi történt vele a múltban.

Bogixx









2013. április 14., vasárnap

1.rész~

Reggel arra keltem,hogy apa be üvöltötte a szobámba,hogy: REGGELI.Én pedig egyből ki pattantam az ágyamból fel kötöttem copfba a hajam és rohantam le a konyhába.
-Jó reggelt.-dörmögte apu.
-Neked is-válaszoltam félénken.
-Tojást főztem ..nesze-vágta elém a tojást.
-Kössz-válaszoltam. A tojás kissé oda volt égetve  de nem érdekelt  örültem annak,hogy legalább főzött.
***
Meg ettem a reggelim  meg köszöntem és rohantam be a fürdőbe meg mosakodni stb. Mosakodás után tettem fel egy kis szájfényt és egy kis szempillaspirált.Ki engedtem a hajam és meg fésültem, utána pedig felöltöztem.Ezután le huppantam az ágyra és írtam egy SMS-est Emily-nek,hogy 10 perc múlva legyen  a starbucks elött. Elküldtem az üzit Emilynek utána pedig le mentem apuhoz és közöltem vele,hogy el megyek a starbucks-ba.
***
Mire oda értem  Emily már ott várt rám.
-Sziaa -ölelt meg Emily.
-Szia-válaszoltam.
-Gyere menjünk be.-biccentett a fejével Emily.
Be mentünk  le ültünk a legutolsó padba .Az egyik ott dolgozó hölgy jött oda hozzánk és kérdezte meg mit kérünk:
-Sziasztok fiatalok.Mit kértek?-kérdezte aranyos hangon a pincér.
-2 fekete kávét kérünk-vágta rá Emily.
Én pedig csak mosolyogva bolintottam a nőre ezzel jelezve,hogy a fekete kávé nekem is meg felel.
-pár perc és hozom-mondta mosolyogva a pincér-A pincér ki is hozta pár percen belül a kávénkat ahogy mondta.
-El miért vagy ilyen kedvetlen? megint meg vert az apád?-kérdezte össze húzott szemöldökkel-
-Neem azt mondtam volna..csak pontosan attól félek,hogy megint bántani fog.Ha nem érek haza időbe ,legyen az 1-2 perc késés már akkor dühbe gurul,és bánt.És innen pedig nem látom,hogy be van e baszva vagy sem.-mondtam sírós hangon-
-El...ez így nem mehet tovább. Sürgősen el kell onnan menned! Meg az is mi,hogy 1 évente látogathatod meg az anyudat? Csak egy lehetőséged maradt.! EL KELL SZÖKNÖD!-mondta komoly fejjel.
-NEM-vágtam rá hírtelelen - Szó sem lehet róla,mi lesz ha meg talál? Emily...nem fogok elszökni .Azzal csak magamnak ártok.-mondtam s akkor már könnyek gyűltek  a szemembe.
-De ha nem tudja meg,hogy hol vagy akkor nincsen semmi gond-válaszolta egy nagy mosollyal az arcán-
-És még is hova a jó büdös életbe akarunk mi el szökni?.-kérdeztem.
-Hát ki Amerikába-mondta boldogan-
-AMERIKÁBA?? Normális vagy? ott apa simán meg találna.És hol lenne szállásunk?-kérdeztem-
-Hát egy szállodába foglalunk szobát..-válaszolta.
-De...-mondtam könnyeimmel harcolva.
-Hé...nem lesz semmi baj...meg amugyis apád ma kocsmázni megy..addig le nyúljuk a lovét..és össze pakolunk gyorsan..és sipirc onnan.-mondta .
-Nem fogom az összes pénzt el venni tőle..akkor miből fog kaját venni magának meg stb..?-kérdeztem-
-Te ezek után ahogy bánt veled  meg érdemli ,hogy csóró legyen-vágta rá rögtön-
-Ajj...De ez akkor is szemétség lenne.-mondtam nyavalyogva.
-AZ IS SZEMÉTSÉG  AHOGY BÁNIK VELED!! TÉRJ MÁR ÉSZHEZ-üvöltött rám.
-Jó-jó..nyugi..Akkor..hát..benne vagyok.-mondtam fancsali pofával.
-Ezaaazz!!!!-mondta fülig érő mosollyal Emily-
Épp mondani akartam valamit amikor egyszer csak jött egy SMS-es aputól. ez állt benne: Elizabeth.most rögtön irány haza!!!!! 1 perc késés nélkül.nekem el kell mennem itthonról. IGYEKEZZ!!!. El olvastam utána pedig meg mutattam Emilynek is.Egymásra néztünk és fel pattantunk a padról Emily pedig az egyik pincér kezébe nyomta a pénzt amivel tartoztunk és futottunk haza.
***
Még pont időbe be toppantam a házba amikor apa már indulásra kész volt.
-Haza értem-mondtam félős hangon-
-Látom..és pont időbe...na szevasz én most el megyek ..viharzott ki a házból.
Fel mentem a szobámba ledőltem az ágyamra és be csuktam a szemem nem aludtam csak pihentem egyet.1-2 perc múlva jött egy SMS Emily-től. : Akkor készen állsz? Sóhajtottam egy nagyot és válaszoltam : Igen gyere át!
***
Emily 5 perc után ott termett az ajtónk előtt .
-Na akkor fogjuk a pénz pakoljunk össze és húzzunk-hadarta.
-De ha valami baj lesz?-kérdeztem .
-NEM LESZ SEMMI CSAK IGYEKEZZÜNK.-vágta rá.
-Oké..-válaszoltam .
Kivettem a fiókból a pénzes dobozt  és kinyitottam .Rengeteg pénz volt benne. Emily csak tátott szájjal bámulta a benne lévő pénzt. Be csuktam és rohantunk fel vele a szobámba. Elővettem a közepesen nagy bőröndömet és annak a legmélyére tettem a pénzes dobozt.Ezután elkezdtük pakolni a ruháim,cipőim,tusfürdőket,samponokat,fogkrémet és fogkefét.Össze cipzároztam a bőröndöm fel álltunk a padlóról  fel vettük a kabátunkat le mentünk a lépcsőn és rohantunk kifelé.A mobilom a zsebemben volt.
Kicsit messze voltunk a reptértől de sétálnunk kellet .
-Nyugi El...nem lesz semmi baj.-nyugtatott meg Emily.
-De nagyon félek..-mondtam remegve.
Emily csak meg rázta a fejét és mentünk tovább.Este 10-11 óra körül lehetett,ilyenkor nagyon sok a részeg ember.És ezért még ijesztőbb volt.Nem tudtam,hogy mikor fogok össze futni az én holt részeg apámmal.Mentünk -mentünk egyszer csak meg álltam.
-Mi az?-kérdezte furcsa fejjel Emily.
-EMILY ERRE VAN A KOCSMA..AHOL APA SZOKOTT LENNI.-mondtam remegő hangon-
-El...innen van a legközelebb a reptér.És biztos bent vannak,és fel húzzuk a csukját és nem fognak minket meg ismerni ha kint lennének.-mondta halál nyugodtan-
-Hát jó....forgattam   meg a szemeimet és mentünk tovább.
6 perc után a kocsma elé értünk.Láttam,hogy apám és  haverjai kint vannak,és cigiznek.
-Emily...a-ap-a kint van-mondtam remegve.
-Shh...maradj csöndbe-mondta kibaszott halkan.
Mentünk tovább oda értünk hozzájuk, próbáltuk  őket nagy ívbe kikerülni  amennyire csak lehet de így is észre vettek minket.
-HÉ CSAJOK GYERTEK IDE! -üvöltötte oda az egyik- Mi csak mentünk tovább gyorsabb léptekkel mintha meg sem hallottuk volna.
-Na..ne féljetek tőlünk .Mondta apám egyik haverja és közelebb jöttek . Mi már szinte futottunk ,amikor az egyik hapsi el kapta a csuklyám és le rántotta. Hátra fordultam hirtelen  és apámmal kellet szembe néznem.
-Elizabeth??-kérdezte az apám össze húzott szemöldökkel..Én remegtem mint a nyárfa levél amíg Emily és apám haverjai lefagyva bámultál a jelenetet.Apám már fel vette azt a tipikus " most agyon verlek" képét és erre reflexből ..OTT..meg rúgtam és meg ragadtam Emily kezét és elkezdtem olyan gyorsan futni amilyen gyorsan még életembe nem futottam.Apám össze szedte minden erejét és elkezdett utánunk futni.
Már  nagyon nem bírtunk futni de nem adtuk fel  mert ha fel adjuk meg bánjuk.Kis idő múlva már nem hallottuk az apám üvöltözését ezért hátra néztünk és lelassultunk. Levegő után kapkodva rogytam össze sírva. Emily letérdelt mellém, meg simogatta hátam...Egyszer csak egy hangos morgást hallottam az egyik fal mögül..Hirtelen fel pattantam meg ragadtam megint Emily kezét és futásra készen álltunk . Hátulról valaki meg fogta a kezem és elrántott onnan.Emily utánam üvöltötte sírva hogy: ELIZABEEETTHHHH!!!!!!
Láttam hogy Emily fut utánam de elesett,egy kőben.És nem tud felállni.Egyedül maradtam.Egyedül,apámmal tudtam mi fog következni.
Apámnál volt a bőrönd kinyitotta.Imádkoztam hogy ne találja meg a pénzes dobozt.Keresgélése legvégén azonban megtalálta.Magamban káromkodtam és dünnyögtem.
-Elizabeth ez mi?-Nyitotta ki a pénzzel teli dobozt.Nem válaszoltam csak néztem le.
-HALLJAM!!-Megpofozott.Nagyon erősen.Szinte tenyere csattanását lehetett hallani az egész utcában.
-Ez pénz.-Vágtam flegmán az arcába miközben simogattam fájó arcomat.
-És még is mit akartál ezzel csinálni?
-Elszökni,oké?Nem bírlak tovább elviselni.El akartam menni tőled minél távolabbra.-Kiabáltam vele,de megérdemelte.
-Engem meg ott hagytál volna pénz nékül?-Apám hangja nem volt józan.Fel voltam készülve a legrosszabbra is.Apám ökölbe szorította kezét,éreztem hogy mozdul és már hopp ott is volt egy ököl az arcomba.Az ütése levitt a földre.Arcom vérezni kezdett és fogtam a szemem ami éreztem hogy elkezd dagadni.
Az ijesztő férfi lehajolt hozzám és tovább ütött próbáltam ellenkezni de nem bírtam.Mikor már ötödik ütésem is megkaptam,úgy éreztem ennyi volt nem bírom tovább.Apám felállt és akkor azt hittem vége.DE nem volt!Belém rúgott amitől egy erős kiáltás hagyta el a számat.
Már alig lélegeztem mikor a sötétből egy alakot láttam előbukkanni.Az alak arcát nem láttam csak a feje rajzolódott ki és láttam hogy minket néz.Apám még üvöltözött velem.
-Meg mondta hogy nem mehetsz innen sehova.-És még egy pofont kaptam.Már erőteljesebben vérzett az arcom mikor az alaknak a háttérből egy üvöltés hagyta el a száját.
-AZONNAL HAGYD BÉKÉN AZT A LÁNYT!!-Felismertem édes hangját.Igen Niall Horan volt az!Amikor közeledett felém már láttam teljesen és ő volt az.
Megragadta az apám ha egy ilyen ember nevezhető apának.És lekevert neki egy jobbost.Apám fájlalta a szemét és próbált visszaütni,amikor Niall megszólalt.
-Nem ajánlom!És most takarodj.-Intett el Niall vagyis a megmentőm.
Apám végre elhúzott onnan és én ott voltam elgyengülve,összeverve a földön.Nem akartam hogy egy ilyen helyes fiú ilyen állapotban lásson.
Niall közeledett és leguggolt hozzám.
-Jól vagy?Bár ez hülye kérdés ki volt ez?
-Te vagy Niall Horan.-Próbáltam megszólalni.
-Nem érdekes ki vagyok csak az hogy te ki vagy és ki volt ez a szemét.
-Az ..az apám.-Niallnek undor és sajnálat jelent meg egyszerre az arcán.Közben Emily is odabicegett.
-Jézusom El jól vagy?-Hajolt le hozzám majd átnézett Niallre.
-Igen én vagyok Niall Horan de ez most nem lényeges.Szóval Elnek hívnak.
-Igen Elizabethnek.-Közbe felsegített az aszfaltról ami kicsit véres volt.Nehezen vettem a levegőt.Emily és Niall két oldalról átkarolt és segítettek állni.Mert állni nem tudtam a félelemtől.Igen megszoktam hogy apám ver,de ilyen durván még sosem vert meg.
-Beviszlek a kórházba.-Jelentette ki Niall.Megszólalni nagyon nem tudtam ezért csak bólintottam kicsit.Elvittek Niall kocsijához.Niall betett a hátsó ülésre,Emily pedig beszállt előre.


Fannixx

Szereplők

Elizabeth Edwards vagyok.18 éves vagyok.Táncolok.minden álmom hogy profi táncos legyek.A barátaim csak úgy hívnak El vagyis a barátnőm úgy hív.Nincsenek barátaim,nehéz életem van,most mesélek kicsit.A szüleim elváltak,én apuval maradtam, hát nem éppen volt bölcs döntés.Az anyukám kiköltözött Amerikába a testvéremmel aki szintén lány.Ez körübelül 11 éves koromban történt.Anyukámnak egy évvel később súlyos rák betegsége lett és csak évente látogathattam meg.Amikor anya kiköltözött a testvéremmel az után apám elkezdett inni és drogozni.Alkoholista lett,és én ebben a traumában éltem.Az apám vert engem mikor részeg volt,mert mindenért engem okolt.Gondolhatjátok milyen érzés lehetett.Tele voltam sebekkel és az iskolában mindig azt a magyarázkodást adtam hogy elestem.15 éves koromban rátaláltam a legjobb barátnőmre.Őszíntén nélküle szerintem már nem élnék.Nagyon nagy fájdalmat és stresszt kell elviselnem és úgy érzem már nem bírom sokáig.Apu nem engedi hogy elköltözzek azt se hogy barátom legyen.Nem fogom ezt tovább bírni.Még csak 18 éves vagyok mért kell ilyeneket átélnem?Apu azóta ver szinte minden harmadik nap amikor holt részegre issza magát.Nem töltök otthon sok időt mert félek,szinte már terrorban élek.


Emily Nikola vagyok.17 éves vagyok Londonba lakom a legjobb barátnőm szomszédja vagyok.Így gyorsan tudok vele találkozni,vagy éppen segíteni neki.Nagyon rászorul a segítségemre ,hiszen veri az apja.Nekem mindent elmond ami ezzel kapcsolatos,nagyon sajnálom szegényt,ő a legjobb barátnőm mindig segítek neki.Tudok gitározni ,El pedig énekelni csak szerénykedik azzal hogy nincs hangja,pedig nagyon is van.Néha leülünk én gitározok ő pedig énekel,így valamennyire kiengedjük a stresszt.Nincs barátom.De tetszik valaki.